2014. 04. 15.

növekszik a kert

Második mese


Kikértük a legidősebb családfő jóváhagyását a birtok teljes lerombolásához átalakításához. :)
Mégiscsak ők ültettek itt mindent.
Minden kis betonkockát, és kiálló L vasat, meg persze a szőlőt, a paradicsomot, a diófákat, cseresznyét, meggyet, almát,  körtét, mandulát, barackot, árnyékliliomot, metinget, tulipánt, gyűszűvirágot, céniát.... na meg a málnát.

Az áldást megkaptunk:  "szarok rá, azt csináltok, amit akartok".
Erre számítottam.

Napok óta  tervezgettem, hogy kitakarítom a kocsibeállót, Árpád, meg a szőlőt kívánta megmetszeni.


Előtte a Mocok biztonságba helyezéséről is gondoskodnom kellett.

tök szakszerűen raffiával rögzített 30 éves járóka


Amíg takarítottam Árpád elkezdte a tisztogatást, majd váratlanul megjelent egy csokor tulipánnal.
.... azért hogy ne hatódjak meg nagyon, mondta, hogy útban voltak.



Árpád jó munkásember, alaposan megmetszette a szőlőt, ásóval, kapával. Nem hiszem, hogy valaha szüretelni kell még róla.


Hamarosan favágás is lesz, van néhány igen rossz állapotú cseresznye.


Van egy tuti lengőteke állvány, meg egy hinta is, ezeket még vagy 10 éve én festettem ilyen szép tájbaillő színre.






Lengőtekék nagyon várják hogy végre megint felállítsa őket valaki.

A kocsibeálló letakarítása nagyobb falat volt, mit gondoltam. Amúgy is túl optimista vagyok sokszor. Most ez jól jött. 
Ennyire felesleges munkát.....elporladt, használhatatlan téglákat pakoltam.. csak röhögni tudtam magamon. Jól fejleszti az alázatot, meg a kitartást.....:)

Azon gondolkodtam az élet egyre nagyobb feladatok elé állít, persze  párhuzamosan erősödöm, testileg-lelkileg, és egyre nagyobb a jutalom is.... legalábbis én így élem meg :)
Nem csupán a kocsibeállóra értem, hanem az egész nyaralósdi-kertesdire....







..............Sokat haladtunk...




 

Isten hozott a nyaralónkban!


Első mese

 


Tavaly megváltozott a Családi Birtok tulajdonviszonya, így fordult elő az a helyzet, hogy nyaralótulajdonosok lettünk. Hátam közepére nem kívántam terhesen egy ilyen szitut.... ami a képeket elnézve érthető.   A telek adottságait ideálisnak kicsit sem nevezném. Egy hosszú vékony nagyon meredek csík.  Szuper!    Van viszont két ok, ami bőven megéri a rengeteg melót: Az egyik a kilátás:  Alattam a Duna, a  vár, a visegrádi hegyek.  A másik a gyerekkori emlékek, amiket szeretnék az enyémekkel is megismertetni: A hihetetlen napfelkelték, az éjjeli fények, hangok, illatok.

 

Munka az lesz nem aggódom emiatt. A Családi Birtok három különálló telek volt, a nagyszülők az évek során terjeszkedtek. Három lány, hat unoka,most már három dédunoka..... kell a hely. A kerten látszik ez az osztottság, meg a horror vacui :) Minden milliméteren van egy kis bokor, egy kis betonvas, amire kapaszkodhat az ehetetlen szőlő, vagy a túlburjánzott egyéb növényzet.
 

Na meg van ház is. Van kettő is a Birtokon a "nagyHáz" nem a mi projektünk. A miénk egy kicsi, de van azzal is nem kevés dolog. Alapból ez a szomszéd nénié volt, akikkel egyszerre vették a telket a nagyszülők, nagyjából 40-45éve. Akkoriban csak barackfák voltak a hegyoldalon, be sem volt kerítve sokáig. Éjjelente vaddisznócsordák portyáztak a virágzó fák alatt.  ( néhány éve egy hideg télen is volt, hogy beszöktek, és kiették a nagyi több tucat tulipánhagymáját )  :)
Na a házról annyit, hogy icipici, szar beosztású, a szabdaltság itt is megjelenik, egységes stílust képezve a kerttel. Legközelebb lesznek képek  is.
 
Háztól visszafelé
nagy házból a kisház
"Nazka Járatok"
Legkedvencebb kedvenc: A fordítva beépített panel ajtó, ahol kintről lehet bekukucskálni van e bent valaki. 
 

Nem  is kérdés, hogy foly köv.