Első mese
Tavaly megváltozott a Családi Birtok tulajdonviszonya, így fordult elő az a helyzet, hogy nyaralótulajdonosok lettünk.
Hátam közepére nem kívántam terhesen egy ilyen szitut.... ami a képeket elnézve érthető.
A telek adottságait ideálisnak kicsit sem nevezném. Egy hosszú vékony nagyon meredek csík.
Szuper!
Van viszont két ok, ami bőven megéri a rengeteg melót:
Az egyik a kilátás:
Alattam a Duna, a vár, a visegrádi hegyek.
A másik a gyerekkori emlékek, amiket szeretnék az enyémekkel is megismertetni:
A hihetetlen napfelkelték, az éjjeli fények, hangok, illatok.
Munka az lesz nem aggódom emiatt. A Családi Birtok három különálló telek volt, a nagyszülők az évek során terjeszkedtek. Három lány, hat unoka,most már három dédunoka..... kell a hely. A kerten látszik ez az osztottság, meg a horror vacui :) Minden milliméteren van egy kis bokor, egy kis betonvas, amire kapaszkodhat az ehetetlen szőlő, vagy a túlburjánzott egyéb növényzet.
Na meg van ház is. Van kettő is a Birtokon a "nagyHáz" nem a mi projektünk. A miénk egy kicsi, de van azzal is nem kevés dolog. Alapból ez a szomszéd nénié volt, akikkel egyszerre vették a telket a nagyszülők, nagyjából 40-45éve. Akkoriban csak barackfák voltak a hegyoldalon, be sem volt kerítve sokáig. Éjjelente vaddisznócsordák portyáztak a virágzó fák alatt. ( néhány éve egy hideg télen is volt, hogy beszöktek, és kiették a nagyi több tucat tulipánhagymáját ) :)
Háztól visszafelé |
nagy házból a kisház |
"Nazka Járatok" |
Nem is kérdés, hogy foly köv.